Rém község

RÉM KÖZSÉG RÉGEN ÉS MA

Rém község lakosságának száma 1350 fő, belterülete 700 ha, külterülete 3293 ha.

A község Baja és Jánoshalma között fekszik, előbbitől 23, az utóbbitól 15 kilométerre. A Bajáról Szegedre tartó 55-ös számú főútról Csávolynál leágazó – Jánoshalmára vezető – mellékúton közelíthető meg. Az említett mellékútról ÉNY-ra fordulva, további 3,2 kilométer megtétele után érhető el.

A falut délről mezőgazdasági területek, északról akác- és fenyőerdők övezik. Jellegzetes természeti képződménye az Ólom-hegy, mely 174 m-es magasságával a Bácska – és egyben Bács-Kiskun megye – legmagasabb pontja. (A tetőn lévő kilátóról szép panoráma nyílik a környező vidékre.)
Ha Rém múltja a régi időket tekintve részleteiben ismeretlen is még a tudomány előtt, az biztos, hogy már a bronzkorban emberi lakóhelyül szolgált. Erről vallanak a környékről előkerült régészeti leletek. Rém határában, nyomokban még megtalálhatók a rómaiak híres védvonalának maradványai. Ezt a nép Ördögároknak nevezi. Laktak itt avarok is, amikor pedig a magyarok megjelentek az Alföldön, a honfoglalás idején, az egész vidéket benépesítették. A községet először 1401-ben említik, a híres Zrínyi-okmányban, mégpedig Rím, illetve másutt Rym néven. Az utóbbi esetben egy határvitával kapcsolatos ügyben ír az oklevél bizonyos Rymi Bálintról, Bodrog vármegye szolgabírájáról. A név valószínűleg a német Rim személynévből származik, melyet később Rém alakban is használtak, és bizonyos, hogy semmi köze sincs a nyelvújítás korában keletkezett, „kísértet” jelentésű „rém” szóhoz.
A falu népe mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, és a nyugalmas időkben szépen gyarapodott. A nehéz évszázadok a Dózsa-féle parasztháborúval kezdődtek. E tájon vesztettek csatát a parasztvezér seregei, és arra lehet következtetni, hogy a következő évekre a falu elnéptelenedett. A mohácsi vész után, a török hódoltság idején Rém a hadak szakadatlan mozgásának útvonalába került.  Heltai Nándor tanulmánya szerint – a szerző az 1543-as dézsmajegyzékre utal – Rém több adót fizetett a környező községeknél. A török defterek (adójegyzékek) 1580-ban ás 1590-ben  a falut is feljegyzik, mint a bajai náhijébe (járásba) tartozó települést, melynek ekkor 13 háza volt. A defterek természetesen nem említik a le nem települt, állataival vándorló népességet. A török egyébként eltűrte, hogy a régi magyar földesurak is beszedjék az adókat, az egyház pedig a tizedet. A magyar király gyakran adományozott híveinek a hódoltság területén birtokot. Rém például az 1600-as évek derekán a kalocsai érsek tulajdonába került. Az egyházi adó azonban nemhogy növekedett volna, hanem az 1543-as 16 forintról a XVII. század végére 5 forintra csökkent. Ez a tény a község lakosságának újbóli megfogyatkozásáról tanúskodik. A török alóli felszabadulás Rém számára együtt következett be Észak-Bácska felszabadulásával, az 1687-es esztendőben. Ekkor – mint a környező települések többségébe – délszláv telepesek érkeztek Rémre is. A megpróbáltatásoknak azonban korántsem lett vége. A Rákóczi-szabadságharc során és a közben lezajlott pestisjárvány miatt a vidék ismét elnéptelenedett. Az 1720-as összeírás Rémet nem is említi. Puszta megnevezéssel került 1727-ben a Czobor család birtokába, hogy aztán a família utolsó sarja, az egész birtokot elprédáló Czobor József elleni perben Rém pusztát is lefoglalják az adósságok fejében. Ezt követően egymást váltották a birtokosok, de egy sem tudott gazdaságilag meggyökeresedni, így Rém puszta újra a kamara birtokába került. Egészen 1750-ig, amikor is Mária Terézia kedvelt hívének, Grassalkovich Antalnak ajándékozta. Az új uraság útilaput kötött a bérlők talpára, és saját kezébe vette a gazdálkodást. Ekkor az állattenyésztés volt a legfontosabb ágazat, de rövidesen ismét megkezdődött a gabonatermelés. A szinte lakatlan pusztára beköltöztek az első új telepesek. Ismerjük a török utáni időkben bejegyzett első lakos nevét is: ő Kriskó Veronika volt, aki 1771-ben érkezett. Másfél évtized múltán a lélekszám 85-re, 1828-ban pedig már 169-re növekedett. Ez utóbbi esztendőben 22 házat jegyeztek fel.
A községi rangot Rém 1872-ben kapta meg. Ekkor még hozzá tartozott két puszta, Borota és Dzsida. Az összes terület 21 ezer katasztrális hold volt. A századfordulón a lélekszám 1826, a házak száma 266 volt a faluban. Ismerjük a nemzetiség szerinti összetételt is: 1256 magyar, 558 német, 9 szerb és 3 egyéb nemzetiségű lakos élt ebben az időben Rémen. A századforduló esztendejében épült a római katolikus templom. Rapcsányi Jakab monográfiája szerint a lakosságnak 1934-ben – 1615 volt ekkor a lélekszám – több mint a fele magyar. Azóta teljesen elmagyarosodott, vallásos lakói, pedig római katolikusok. A nemzetiség egységesedésében a fő és szomorú okot a II. világháború utáni kitelepítés, illetve a málenkíj robot jelentette.
E század húszas éveiben épült a ma is használatos bekötőút, addig – esőzések idején – szinte nem lehetett megközelíteni a községet. Fontos esemény volt a villany 1935-ben történt bevezetése. Az utóbbi évtizedekben a Dózsa Termelőszövetkezet működése határozta meg a község életét. A fő ágazat az állattenyésztés volt. 1967-ben kezdődött a falut az országos érdeklődés homlokterébe állító húshibrid baromfi program. Ennek keretében évente csaknem 2 millió csirkét hoztak forgalomba.
Most a Baromfi Kft. viszi a legfontosabb szerepet a helyi gazdaságban.
A falu déli részein, a kiváló fekete földeken nagyrészt gabonát, és az utóbbi években mindinkább a munkaigényes zöldséget termesztik. Az északi és nyugati dombos, homokos részeken az erdőgazdálkodás, és a gyengébb minőségű talajjal is megelégedő gabonafajták termesztése a jellemző.
A községben a közigazgatás helyi szervezete Rém község Önkormányzata.
Az önkormányzat feladata a közszolgáltatások körében: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és csapadékvíz elvezetés, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, a köztisztaság, a településtisztaság biztosítása, közbiztonság helyi feladatai, az óvodai, az alapfokú nevelés, oktatás biztosítása, egészségügyi és szociális ellátás, a gyermek és ifjúsági feladatok, művészeti tevékenység, a sport támogatása, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítése.
 A fenti kötelező feladatokon kívül önként vállalt feladatokat is végez, különböző szolgáltatásokkal áll a lakosság rendelkezésére.

Értékeink
Turisztikai értékeink:

        Ólomhegyi kilátó

        Rém községet övező erdők kitűnő kirándulóhelyek, esetleges vadászati lehetőség

        Milleneumi Emlékpark és játszótér

        1900-ban épült Rózsafűzér Királynéja Római Katolikus Templom előtte a Szentháromság szoborral

        Tanítók Fája emlékhely

        Helytörténeti gyűjtemény

        Turisztikai útvonal      

Kulturális értékeink:

        RIT-MUS Ifjúsági Fesztivál

        Kakasfesztivál- falunap

        egyéb, a Közösségi Ház által szervezett rendezvények, programok

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.